Franciaország és a globális energetikai kihívások
2008. szeptember 30-október 1. között rendezték Párizsban a nukleáris energia polgári célú biztonságos, átlátható és a fenntartható fejlődéssel összhangban lévő felhasználásában és ehhez szükséges technológiák értékesítésében érdekelt országok (elsősorban az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína, Japán) kezdeményezésére létrejött GNEP miniszteri értekezletét. Az ülésen a 21 teljes jogú tag jelenlétében sor került négy új partner csatlakozási dokumentumának aláírására, így a várhatóan Kína által rendezendő következő miniszteri értekezleten már ilyen státusban vesz részt Marokkó, Észtország, Örményország és Omán is.
A 25-re gyarapodott teljes jogú kör mellett a partneri státusért folyamodó, illetve jelenleg csak megfigyelőként jelen lévő országokkal együtt közel 50 állam képviseltette magát a tanácskozáson, amin
megjelent Jean-Louis Borloo miniszter is. Beszédében a francia tárcavezető kiemelte a nukleáris energia civil hasznosításának fontosságát a környezetvédelem, a klímaváltozás és a fenntartható fejlődés szempontjából. Ugyanakkor aláhúzta, nagyon fontos az ilyen típusú berendezések üzembiztos, a táradalom és a környezet szempontjából biztonságos és fenntartható üzemeltetése. Kiemelte, hogy az emelkedő energiaárak ellenére a felhasználás folyamatosan emelkedik, ez pedig a becslések szerint 2030-ig mintegy 2 milliárd dolláros beruházást tesz szükségessé az energetikai szektorban, aminek egy része a meglévő berendezések korszerűsítésére és a kibocsátott szén-dioxid mennyiség csökkentésére, vagy a fosszilis energiahordozók kiváltására szolgál.
Franciaország számára a nukleáris energia felhasználása három fő feltétel teljesüléséhez köthető: sécurité (biztonságosság "kifelé"), sureté (üzembiztosság) és transparence (átláthatóság). Mindez azért fontos, mert a jövő generációi csak így védhetők és a társadalom is csak így hajlandó ezt a fajta energiahordozót elfogadni. Ezért üdvözölte Jean-Loius Borloo a GNEP-et, mint olyan kezdeményezést, ami a fenti feltételek minél szélesebb körű elfogadását és teljesítését szorgalmazza annak érdekében, hogy a maghasadást a világ energetikai problémáinak részbeni megoldására megnyugtató módon lehessen használni.
Előrevetítendő a jövő iránt érzett felelősséget a megbeszélések egyik fő témája a kiégett nukleáris fűtőanyagok sorsának rövid- és hosszú távon is megnyugtató rendezésére irányuló törekvés volt, amit kiegészített a szektor humán erőforrás-szükségletének kérdése. A szektorban ugyanis - és ez Franciaországban is igaz - jelenleg hiány van jól képzett szakemberekből, főleg a már említett használt fűtőanyag-kezelés területén.
Mint látható, Franciaország energiastratégiájában meghatározó szerepe van a nukleáris energia termelésnek, és az elmúlt háromnegyed év történései alapján ezt csak megerősíteni tudjuk. Megkezdődött ugyanis az annak a programnak az előkészítése, ami a teljes francia reaktorpark megújítását célozza. Ennek első, és egyben gyakorlati-kísérleti elemeként Flamanville-ben 2007 végén elindult az a 3,3 millárd eurós beruházás, ami a francia reaktorpark megújításának első lépését jelenti. Mint ismeretes, a jelenleg működő francia reaktorok átlagos életkora 20 év, ami azt is jelenti, hogy 2015-2025 között gyakorlatilag a jelenlegi kapacitás háromnegyede elér az élettartama végére, ami, ha nem tesznek időben lépéseket, nagyon komoly problémák elé állítaná az országot.
Ezért született az a döntés, hogy a francia-német fejlesztésű EPR-reaktor terv alapján egy 1600 MW-os blokkot építenek a Flamanville-ben már működő két régebbi típusú blokk mellé, és ha a reaktor-turbina-kiszolgáló egységek alkotta konstrukció beváltja a hozzá fűzött reményeket, 2015-től elkezdik a többi egység építését az országban, 2020-as üzembe helyezést tervezve a következő EPR-egységnek.
Flamanville-ben egyébként a közvetlenül a tengerparton elterülő területen a jelenlegi két reaktor mellett két másiknak is eleve helyet hagytak, így semmilyen lényegi akadálya nem volt az építkezés
megindításának. Ellentétben más, az ország belsejében épített reaktorral, itt nem találunk hűtőtornyot, mivel a hűtést teljes egészében tengervízzel oldják meg. (A visszajuttatott hűtővizet az
EPR-reaktor esetében a parttól 700 méterre benyúló, kb. 3,5 méter átmérőjű alagúton juttatják majd a tengerbe, a használt hűtővíz hőmérséklete 12 C-kal lesz magasabb, mint a rendszerbe való
betápláláskor.) Az új EPR-reaktor "full power" kísérleti üzeme 2012-ben kezdődik és három évet vesz majd igénybe. Működése során 30%-kal kevesebb üzemanyagot használ fel adott energiamennyiség előállításához, mint a korábbi típusok, élettartama pedig várhatóan 60 év lesz. Franciaország ezzel a beruházással piacokat is szeretne szerezni ennek az új reaktortípusnak, az EDF által leginkább favorizált négy potenciális "vevő" Kína, az USA, Nagy-Britannia és Dél-Afrika, hozzájuk a közelmúltban megkötött francia-indiai megállapodás alapján India is "csatlakozott". (A becslések szerint Indiának energiaigénye hosszú távú és megnyugtató kielégítése érdekében 40 új reaktorra lenne szüksége.) 2004-ben, Jacques Chirac akkori köztársasági elnök egyik nyilatkozatával kezdődött az a politikai folyamat, ami alapján mára kijelenthetjük, hogy a megújuló energiaforrások fontos szerepet játszanak Franciaország energiapolitikájában. A szélenergia termelést 2004-ről 2005-re 93%-al
növelték és 2007-re 2000 MW-ot kívánnak elérni, amely a 2005-évi mennyiség közel háromszorosa. A biológiai üzemanyag-fogyasztást 2006-ról 2008-ra szintén háromszorosára szándékoznak emelni 2,4 Mt fogyasztási célt kitűzve, az ország energiafogyasztásában pedig a megújuló energiaforrások részarányát a 2004. évi 4,3%-ról 2030-ra 8%-ra kívánják növelni. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök az ország energiafüggőségének csökkentése érdekében az 1974-ben meghirdetett nukleáris programhoz hasonló ambícióval kívánja beindítani a megújuló energiák nemzeti programját és Franciaországot a megújuló energiaforrások vezető országává kívánja tenni, még a 20%-os 2020-as európai célkitűzésen is túllépve. Kiemelt feladatként kezeli, hogy elsőbbséget kapjanak azok a második generációs bio-üzemanyagok, amelyek sokkal inkább megfelelnek a környezetvédelmi és élelmezés-biztonsági kihívásoknak.
Jean-Louis Boorlo nyári bejelentése szerint hamarosan megnyitják a francia vízierőművek koncesszióit a piaci szereplők előtt, azaz az eddigi kvázi-monopóliumban lévő EDF a jövőben komoly piaci versenyben lesz kénytelen az erőművi berendezések üzemeltetését ellátni. A piaci versenytől azt is várja a tárca, hogy az új üzemeltetők összességében mintegy 10%-kal növeljék a berendezések hatékonyságát, tegyenek erőfeszítéseket a környezet védelmére, miközben a "Grenelle de l'environnement" céljainak megvalósítását szolgáló alaphoz hozzájárulást is fizetnek. A miniszter hamarosan nyilvánosságra hozza azon elképzeléseit, ami a többi megújuló energia-szektorban (szél, nap, biomassza) a Kyoto-i vállalások teljesítéséhez szükséges, 2020-ig megvalósítandó beruházásokra vonatkozik - erről a Parlament az év végéig szavazni is fog. A miniszter bejelentette azt is, hogy a nagy létesítmények mellett helyt kell kapniuk a kis teljesítményű, helyi jelentőségű vízierőműveknek is - jelenleg ezekből mintegy 1700 van, összesen 1000 MW teljesítménnyel. Ez a környezetvédők szerint aggályos, mivel a legkisebb berendezés is jelentősen módosíthatja környezete állapotát. A szaktárca ezt azzal próbálja kivédeni, hogy várhatóan jelentést tesznek közzé a felszíni vízfolyások minőségét javító tervezett intézkedésekről. Az illetékes hivatal mintegy 40 ezer olyan műtárgyat tart nyilván, ami a vízi ökoszisztémákat - elsősorban a halak migrációjának akadályozásával - károsíthatja, a nem használtak lebontására hamarosan sor kerülhet. Más kérdés, hogy vizeinek minőségjavítására Franciaországot egy uniós direktíva is kötelezi - ennek 2015-ig kellene eleget tenniük a franciáknak.
Ami a napenergia hasznosítását illeti, az első ilyen létesítmények világszerte a nyolcvanas években álltak munkába, egy évtized alatt több, mint 300 MW kapacitású berendezés épült, majd gyakorlatilag tavalyig nem adtak át új naperőművet. Az a tény azonban, hogy az így termelt áram 13-17 dollárcentes előállítási ára már versenyképes a gázerőművekben termelt áraméval, új lendületet adott ennek az energiaforrásnak úgy Kaliforniában, mint Európában. Franciaország a Pireneusokban, Font-Romeu-ban, a korábbi Thémis naperőmű helyén építi az új berendezést. Párizs javaslatot tett arra is, hogy a mediterrán együttműködés keretében Észak-Afrikában épüljön egy olyan erőmű, ami Európának is termelne áramot. Az elmúlt egy évben egyébként hihetetlen lendületet vett a napenergia felhasználása és az ezzel kapcsolatos K+F-tevékenység is. A legnagyobb francia energetikai cégek - így az EDF és a GDF Suez - egyaránt bekapcsolódtak ebbe, akárcsak számos kis- és középvállalkozás - sokan közülük egy év alatt megtízszerezték árbevételüket. Szeptember eleje óta a kísérleti üzem fázisába lépett az Elzászban épített mélygeotermikus erőmű is, ami szinte azonnal újabb projektek megvalósítására ösztönzi a franciákat.
Ami a háztartási hulladékot (valamint annak energetikai felhasználását) illeti, a zöld tárca tervezi az önkormányzatokat terhelő, a területükön keletkező ilyen jellegű szemét után fizetendő, jelenleg tonnánként 10 eurós környezetvédelmi járulék jelentős emelését - ez jelenleg alatta van több más uniós tagország hasonló járulékának. A mostani 10 eurós tarifát a tárca jövőre 20, 2012-ben 30, 2015-ben pedig 40 euróra emelné (Les Echos, szeptember 16.). Pillanatnyilag az így befolyó évi 220 millió euróból csupán 40 millió kerül a környezetvédelmi és energiafelhasználási ügynökség (Agence de l'environnement et de la maitrise de l'énergie, www.ademe.fr) büdzséjébe, a többi az államkasszát gyarapítja. Az önkormányzatok azt akarják elérni, hogy ez az összeg teljes egészében az Ademe-hez kerüljön és a háztartási hulladék mennyiségét csökkentő akciókra fordítódjon, míg a kormány valószínűleg nem akar majd a belátható időn belül megtöbbszöröződő bevételről lemondani. Akár így, akár úgy történik, félő, hogy ez kihatással lesz az adófizetők széles körére...
Tekintettel arra, hogy Franciaország mezőgazdasága igen jelentős, agrár-ökológiai potenciálja pedig kimondottan kedvező a non-food célú biomassza-termeléshez, nem meglepő, hogy a megújuló energiaforrások kapcsán vezető szerephez jut a bioetanol és a biodízel. Korábbi becslések szerint (ADEME-becslés 2004 - Agence de l'Environnement et de la Matrise de l'Energie www.ademe.fr) a 2000-ben csupán 350 ezer hektárt elfoglaló bio-üzemanyag területek 2010-re 1,6 millió, 2020-ra 2,9 millió, 2050-re 4,9 millió hektárra nőnek. Ez sorrendben a következő kőolaj-egyenértékeket jelenti millió tonnában megadva: 0,3, 2,6, 5,5 és 9,5. A tervek szerint míg 2000-ben az összes üzemanyagnak csupán 0,8%-a volt biológiai eredetű, 2020-ban 6,7%, 2050-ben pedig 12,1% lesz. Ugyanezen korábbi tanulmány szerint a gabonaalapú üzemanyag-termelés (továbbra is főleg kukoricából) 2007-ben már 210 ezer hektáron (repce: 620 ezer ha), 2010-ben pedig 350 ezer hektáron fog folyni (repce: 1,65
millió ha). Mennyiségben ez 2004-ben 100 ezer tonna bioetanolt jelentett, 2007-re 520 ezer tonnát prognosztizáltak, 2010-re pedig 880 ezret. A francia olaj- és fehérjenövény-termelők szövetsége (PROLEA, www.prolea.com) 2007. év végi adatai szerint 2010-re a repce és napraforgó termelése eléri a 2,5 millió hektárt (a potenciál 3,6 millió ha), ami elképzelhető, hiszen az idei évben 2,1 millió hektárról takarították be ezeket a kultúrákat. Az országban használt dízel-üzemanyag jelenleg 4% megújuló komponenst tartalmaz, ezt 2010-re 7,7%-ra kívánják növelni - már most 60 önkormányzat szerte az országban olyan dízel-üzemanyagot használ, amiben a megújuló komponens aránya 30%. Az ágazati szereplők szerint a biodízel előállítás nagyon komoly előnye, hogy a visszamaradó repce- és napraforgó-pogácsával jelentős szója-import váltható ki, míg az egyéb anyagok - pl. a glicerin - a "zöld vegyipar" számára jelentenek kiváló alapanyagot. Az energiaszektor állami nagyvállalatainak privatizálását illetően a GDF-ben illetve az EDF-ben meglévő állami tulajdonrészt törvény szabályozza. Ennek alapján az állam tulajdonrésze mindkét vállalt-óriásban 85-85 % volt. Az elnökválasztási kampányban ez a téma is szerepelt, Nicolas Sarkozy akkori álláspontja szerint, a jelenlegi törvény megfelelő és az EDF-ben maradjon meg a 85:15%-os tulajdoni arány az állami és a magántulajdon között. Segoléne Royale ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EDF-nek 100%-ban állami tulajdonba kellene kerülnie és ebben a kérdésben megfelelő párt-támogatás is volt mögötte. Az említett törvény arról is rendelkezik, hogy az azóta létrejött GDF-Suez fúzió ellenére az állami tulajdonrésznek legalább 33%-nak kell maradnia az új vállalatban. Ami az EDF részvényeinek tulajdonlását és Sarkozy korábbi álláspontjának tarthatóságát illeti, a köztársasági elnök november végi televíziós interjújában bejelentette, az EDF részvényeinek 3%-át privatizálva újabb 5 milliárd eurót fordítanak a felsőoktatás modernizálására, amit azóta a megvalósítás fázisába ért.
|
|
Somogyi Norbert TéT-attasé
Párizs
