A 2001. szeptember 11.-i események kapcsán NATO minden „dimenziójában” előtérbe kerültek biztonsággal kapcsolatos témák.

A NATO kapcsolata Oroszországgal jelentősen megváltozott, így indokolttá vált az együttműködést új keretek közé terelni. Az új típusú együttműködésre az Állandó Közös Tanácsot (Permanent Joint Council – PJT) a 20 egyenrangú képviselőből álló NATO-Oroszország Tanács (NATO-Russia Council – NRC) váltotta fel, amely az elé kerülő kérdésekről a szövetséges nemzetek és Oroszország közötti konszenzus útján döntött. A Tudományos Program remek lehetőséget kínált az ilyen típusú együttműködésre, s ennek megfelelően a NATO-Oroszország Közös Tudományos és Technológiai Együttműködési Bizottságot (NATO-Russia Joint Scientific and Technological Cooperation Committee – JSTC) is 20 egyenrangú tagból álló testületté formálták. Az új szervezet elnöke a Tudományos és Környezeti Ügyekért felelős főtitkár-helyettes lett (orosz társelnök nélkül), s évente két alakalommal megrendezendő ülésén az orosz tag a NATO tagországbeli tagokkal együtt az angol abc szerinti sorrendben ült az asztalnál. A NATO-Oroszország tudományos és technológiai együttműködés új formájának definiálására a NATO és Oroszország együttműködési megállapodást írt alá. A NATO-Oroszország tudományos és technológiai együttműködés kiemelten fontos területe a terrorizmus elleni küzdelem. Az orosz Belügyminisztérium a „terrorizmus elleni küzdelem”, „a fanatizmus kezelése” és „a biztonság megteremtése” témákban kezdeményezett tudományos együttműködést a NATO-val.

A NATO „a nyitott ajtó” politikáját folytatja, így bármely európai ország, amely elfogadja az Euro-Atlanti Szerződés elveit és hozzájárul az euro-atlanti térség biztonságáért, csatlakozhat a Szövetséghez, amennyiben a Szövetség tagjai meghívják. A 2002-es Prágai Csúcson döntés született arról, hogy a következő hét ország kap meghívást a NATO-ba: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia. E hét ország 2004. március 29-én csatlakozott a Szövetséghez. A bővítés jelentős mértékben átrajzolta a NATO és a partnerországok határát.

A szövetség misszióját át kell fogalmazni, újra kellett definiálni. Indokolta és szükségessé tette ezt az új típusú ellenség-kép, a merően újszerű fenyegetés (terrorizmus) megjelenése is. Határozott igényként merült fel a NATO célkitűzésein belül a prioritások, a fontossági sorrend meghatározása.

A 2004.-es Isztambuli Csúcs döntéseinek értelmében a NATO fő prioritása, a terrorizmus elleni harc mellett nagyobb hangsúlyt kap az együttműködés Oroszországgal, Ukrajnával, Afganisztánnal, a Kaukázus térségének államaival, valamint Közép-Ázsia, a Mediterrán Dialógus és az Isztambuli Kezdeményezés (Istanbul Cooperation Initiative – ICI: Közel-Kelet országai) országaival. A NATO Közkapcsolatok Részlegének feladata volt a dialógus kialakítása ezekkel az ortszágokkal, amelynek fontos eleme volt a „Tudomány a Biztonságért” (Security Through Science; STS) program. A Tudományos Bizottság 2004-es bakui ülésével párhuzamosan például az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia több rendezvényt tartalmazó NATO hetet szervezett, melynek része volt nyári egyetem a NATO-ról, munkatalálkozó a terrorizmus kérdéseiről, és konferencia a térséget érintő környezetvédelmi jellegű problémákról.

A Tudományos Bizottság Észak Atlanti Békepartnerség (EAPC) formátumú ülésén a partnerországi képviselők összeállították saját együttműködési prioritási területeik listáját. A partnerországi prioritási lista a Tudomány a Biztonságért (Security Through Science, STS) Program honlapjára került, és a partnerországok kutatói ennek alapján adhatták be pályázataikat. A pályázatok azonban gyakran nem feleltek meg a biztonsági kutatási elvárásoknak, emiatt a gyakorlatban a partnerországi prioritási lista nehezen volt használható. A Tudományos Bizottság több tagja szerint nem egyeztethető össze a Tudományos Programnak a partnerországok felé történő irányítása a biztonsági kutatásra való összpontosítással. Nagy vitát váltott ki az érintett köztársaságok kormányai által javasolt (ún. top down) projektek támogatásának kérdése is, mivel azokat nem a Tanácsadó Panelek bírálták el. Végül az a döntés született, hogy a Tanácsadó Panelek ellenőrizzék legalább a valós tudományos jellegét az ilyen projekteknek.

A Mediterrán Dialógus országaival az együttműködést különösen a terrorizmus elleni harc kapcsán lett volna célszerű lenne bővíteni, azonban ennek az anyagi háttere nem volt biztosított. Nehezítette az együttműködést az is, hogy a kutatói kapacitás leginkább Izraelben összpontosul, a többi észak-afrikai állam jelentősen el van maradva. A NATO-Izrael bilaterális együttműködésbe lehetett volna további országo(ka)t bevonni a Mediterrán Dialógus tagjai közül, Németországnak az ilyen jellegű kezdeményezést tekintve már voltak negatív tapasztalatai. Az SfP alprogramot a Mediterrán Dialógus országai felé is meg kellett nyitni, különös figyelemmel az Izrael és egy másik Mediterrán Dialógus ország együttes bevonására.

A NATO - újra definiált missziójának alapján - 33 Stratégiai Célkitűzést határozott meg, és ezeknek megfelelően alakította ki az egyes programjai részére a Célkitűzés Orientált Finanszírozást (Objective-Based Budget – OBB). A Tudományos Program tevékenységét a NATO Stratégiai Célkitűzések szempontjai szerint kellett kialakítani, csak így lehetett biztosítani a Tudományos Program költségvetését. A NATO-Oroszország együttműködés a NATO Stratégiai Célkitűzései között első számú prioritással szerepelt.

A NATO új missziójához kellett igazítani a Tudományos Programját is.

1. Kémiai /Biológiai / Fizikai (Chemical /Biological /Physical; CBP) Panel;
   
2. Információs és Kommunikációs Biztonság (Information and Communication; ICS) Panel;
   
3. Környezetbiztonsági (Environmental Security; ESP) Panel;
   
4. Emberi és Társadalmi Tényezők (Human & Societal Dynamics; HSD) Panel.
   

A Tudomány a Békéért Vegyes Bizottságot (Science for Peace; SfP Steering Group) és a Tudomány és Technológia Politika (Science and Technology Policy; STP) Panelt feloszlatták, feladatait a fenti Panelek vették át. A Biztonsággal Kapcsolatos Civil Tudományok és Technológiák - Security-Related Civil Science & Technology /SST/) Panelt még egy évig változatlanul megtartották, majd 2005-ben – némi vita után – a Tudományos Bizottság ezt is feloszlatta.

A Program költségvetése

A NATO új feladatai – balkáni békefenntartás, majd az afganisztáni és iraki szerepvállalás – nagy terheket róttak a NATO költségvetésére. A 2004-es bővítés szintén nagy pénzügyi hatással bírt.
Az új feladatok finanszírozására a NATO egyes tevékenységék, így a Tudományos Program költségvetését is lefaragta. A Tudományos Program költségvetése 2002-ig állandóan, folyamatosan növekedett  Első ízben 2002-ben maradt a 2001-es érteken, ami az inflációt figyelembe véve kb. 2%-os értékcsökkenést jelentett. 2003-től pedig a Tudományos Program költségvetése folyamatosan évi 2-3 millió euróval csökkent az előző évihez képest, melynek eredményeképpen a 2002-es kb. 23 millió eurós költségvetésről 2007-re az SPS Program költségvetése kb. 15 millióra csökkent. A drasztikus csökkenés miatt új finanszírozásai modellek bevezetése vált szükségessé, kézenfekvő megoldásul kínálkozott a hagyományos CCMS programok finanszírozási modelljének továbbvitele. Ugyanakkor az SPS költségvetésből kerül finanszírozásra a partnerországok és a Mediterrán Dialógus országainak részvétele a hagyományos tudományos együttműködési projektekben.

Az 1998-as NATO bővítés során tagállammá vált Magyarország Csehországgal és Lengyelországgal együtt több éven átrészesült a partnerországok részére biztosított kedvezményekből, ún. kettős státuszt élvezve. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Tudományos Program minden egyes alprogramjába kedvezményezettként pályázhattak a magyar kutatók, partnerország bevonásának kötelezettsége nélkül együttműködhettek a többi NATO tagországgal, az együttműködő projektekben történő részvételüket a NATO Tudományos Programja teljes egészében finanszírozta. E három ország kettős státuszát a Tudományos Bizottság 2004-ben szüntette meg, és az ugyanebben az évbe csatlakozó 7 nemzet számára 3 éves integrációs időszakot szavazott meg, mely idő alatt az új tagországok részesültek továbbra is a partneri kedvezményekben. Magyarország részére ez a döntés azt jelentette a gyakorlatban, hogy bármely pályázatát csak partnerországi kutatóval együtt adhatott be, és a projekt teljes költségvetésének maximum 10%-át kaphatta meg. Tehát a magyar kutatóknak más forrásból kellett finanszírozniuk ezeket az együttműködéseket. Ennek következtében a magyar részvétel a NATO Tudományos Programjában jelentősen lecsökkent.

A Közönség Diplomáciai Részleg (Public Diplomacy Division, PDD) kialakítása

A NATO-n belüli átszervezés keretében 200-ban új divíziót hoztak létre a Tudományos és Környezeti Ügyek Részlege (Scientific and Environmental Affairs Division, SEA) és az Információs és Sajtó Iroda összevonásával új divíziót hoztak létre Közönség Diplomáciai Részleg (Public Diplomacy Division) elnevezéssel, melynek vezetője NATO főtitkárhelyettes (Assistant Secretary General, ASG). A NATO főtitkárhelyettes munkáját két helyettes segíti, az egyik a tudományos együttműködést felügyeli, a másik a Külső Kapcsolatokat. Az új Közönség Diplomáciai Részleg mérete ötszöröse a régi SEA Részlegnek. Az Észak Atlanti Tanács a PDD-től a PR tevékenység erősítését várta el, emiatt a Tudományos Program költségvetéséből az információs egység költségvetéséhez már az első évben átcsoportosítottak 600 ezer eurót.

A „Tudomány a Békéért és Biztonságért (Science for Peace and Security, SPS) Program létrejötte

A NATO szervezeti átalakítása során az Észak-Atlanti Tanács 2004-től a NATO ügynökségek és bizottságok átvilágítását kezdeményezte. Döntés született arról, hogy a NATO bizottságok számát racionalizálni kell. A CCMS és a Tudományos Program tevékenysége és prioritásai sok szempontból hasonlóvá váltak, ezért a folyamat eredményeképpen kézenfekvő megoldásként kínálkozott a két bizottság összeolvasztása. Az Észak-Atlanti Tanács 2006 júniusában rendelkezett a NATO Tudományos Bizottsága (SCOM) és a NATO Modern Társadalmi Kihívások Bizottsága (CCMS) összeolvasztásáról, létrehozva a Tudomány a Békéért és a Biztonságért (SPS) Bizottságot. Az új SPS Bizottsága a nemzetek egy képviselőt és egy alternatív képviselőt delegálhattak. Gyakorlatban ez a nemzetek túlnyomó többségénél úgy valósult meg, hogy SPS képviselő lett a nagyobb presztízsű SCOM eredeti képviselője, a CCMS képviselő pedig alternatív képviselői szerepet tölt be. Az összeolvadás tehát a két bizottság tagságának és tevékenységének összeolvadását jelentette. Az új bizottság 2006 októberében tartotta meg első plenáris ülését, amely a NATO SPS 2007. évi munkaprogramjával, az SPS Kézikönyv tartalmi elemeivel, valamint a különféle projekt javaslatok áttekintésével foglalkozott.

Az új Tanácsadó Panelekbe a tagok 2004. évi kiválasztásának fontos szempontja volt a kiemelkedő tudományos teljesítmény mellett a biztonsági kutatásban való jártasság. A magyar jelöltek közül az új Panelek közül a Kémiai /Biológiai / Fizikai (Chemical /Biological /Physical; CBP) Panelbe Dr. Szatmáry Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora lett megválasztva 3 év időtartamra, a Környezetbiztonsági (Environmental Security; ESP) Panelbe pedig Dr. Vincze Árpád, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanszékvezető docense 4 év időtartamra. Dr. Faludi Gábor, a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézetének főigazgatója, az SST Panel tagja szintén a Környezetbiztonsági (Environmental Security; ESP) Panel munkájában vett részt kinevezésének végéig, a  Biztonsággal Kapcsolatos Civil Tudományok és Technológiák - Security-Related Civil Science & Technology /SST/) Panel megszüntetése után.

Az SPS Program kommunikációja

„Biztonság a Tudomány Által” koncepció egyik legfontosabb pontja a láthatóság, nyilvánosság. A Bizottság elnöke arra kérte a tagokat, hogy rövid videó interjút adjanak, amely a NATO Tudományos Programjának honlapjára került. Az Észak Atlanti Tanács tagjait pedig szemináriumok formájában folyamatosan tájékoztatták a kiemelt témákról.

Az SPS Program eredményeinek láthatóvá tételére a Bizottság és a PDD munkatársai számos kommunikációs eszközt vezettek be.

Az Isztanbuli NATO csúcsértekezlet idején a Tudomány a biztonságért program a „Summit Valley”-ben kiállítást rendezett be arról, hogy a NATO tudomány hogyan járulhat hozzá Törökország felkészüléséhez földrengés esetére. A csúcsértekezlet idején a NATO főtitkár magas rangú török tisztségviselőnek adta áta NATO Csúcs Tudományos Díjat (NATO Summit Science Prize) annak elismeréséül, hogy Törökország milyen nagymértékben járult hozzá tudományos együttműködéshez a régióban.

A lényeges problémákról tudományos tanulmányok (Science Committee Studies) készülnek az Észak Atlanti Tanács részére. A NATO Közkapcsolatok Részlegének munkatársai állítják össze a potenciális témák listáját, amelyet köröztetnek a bizottsági tagok között. A Tudományos Bizottság elnöke pedig kiválasztja a listából azokat a témákat, amelyek a NATO nagykövetek érdeklődésére számot tartanak az előzetes egyeztetések alapján.

2003-tól került bevezetésre a NATO Tudományos Partnerség Díj (NATO Science Partnership Prize). A nyertesek kiválasztását a bizottsági tagok javaslata alapján albizottság végezte. A díjat a Tudományos Bizottság októberi ülésén a NATO főtitkár adja át.

A Tudományos Program legkevésbé vitatott, legnépszerűbb projektje a Virtuális Selyempálya (Virtual Silk Highway) projekt volt, amelyről rendszeres tájékoztatást kért az Észak-Atlanti Tanács. A projektben előbb a kaukázusi és közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságoknak segítettek a világhálóra csatlakozásban. Műholdas kapcsolatot építettek ki, számítástechnikai eszközöket és tanácsadást biztosítottak a NATO Tudományos Program költségvetésének terhére. Később szponzorokat (pl. Világbank,  CISCO) is sikerült bevonni a projektbe. A Virtuális Selyem Pályát Jordániára később kiterjesztették Afganisztánra, majd Jordániára is. Nagy vitát váltott ki, amikor a Nemzetközi Katonai Részleg távoktatási programjára akarta igénybe venni a Virtuális Selyem Pályát. Ez esetben viszont a Világbank és az összes többi szponzor kiszállt volna a projekt támogatásából. A bizottság a Virtuális Selyem Pálya katonai célú felhasználását végül elutasította.

Az SPS Program támogatási mechanizmusai

 A Program célja, hogy a NATO tagországok, a NATO partnerországok, és a Mediterrán Dialógus országai számára platformot biztosítson a tudományos együttműködésre és a tapasztalatcserére a biztonsággal összefüggő kutatások, környezeti kérdések területén, mind védelmi, mind polgári vonatkozásban. Az SPS programok egy részét a NATO finanszírozza pályázati úton, másik részét a programban részt vevő nemzetek. Az SPS tehát alkalmazza mind a hagyományos Tudományos Program, mind a CCMS finanszírozási mechanizmusát.

2007-ben például az alábbi projektekre tettek javaslatot a nemzetek képviselői:

• „A felszín alatti vizek fenntartható használata és védelme – határokon átnyúló vízügyi menedzsment” c. projekt javaslat fehérorosz, lengyel, ukrán együttműködéssel indult.
  
• „A katonai tevékenységek környezeti aspektusai” címmel follow-up találkozót javasoltak.
  
• A „Fenntartható építkezés a katonai infrastruktúra terén” c. projekt follow-up értekezletének megrendezését javasolták a korábbi projekt-igazgatók.
  
• „Integrált vízgazdálkodás és az egészség” címmel értekezletet tervezett Olaszország és Oroszország.
  
• „A veszélyes anyagok határokon átnyúló detektálása, hidrológiai és hidro-ökológiai katasztrófák előrejelzése és megelőzése” projektjavaslatot az NRC SPS orosz tagja mutatta be.
  

Mindegyik említett területen várják nemzeti szakértők esetleges kijelölését, akik részt vennének az adott projekttel kapcsolatos munkában, illetve eseményeken.
Az NRC SPS cselekvési tervet dolgozott ki a 2007-2009 időszakra. A cselekvési program főbb prioritási területei: közlekedésbiztonság, robbanószerek detektálása, olajfoltok kezelése, a terrorizmus pszichológiai, szociológiai konzekvenciái, valamint a CBRN védelem. Javaslat hangzott el ezen területek kibővítésére a határbiztonsággal és az energetikai infrastruktúra biztonságának kérdésével.

További információ: http://www.nato.int/science

Kovács Ildikó, főosztályvezető
Külkapcsolatok Főosztálya, NIH